Az analitikus és a kreatív gondolkodás
A gondolkodás a legmagasabb rendű, csak az emberre jellemző pszichikus
működés, amely a valóság megismerésére irányul, és azt közvetett, nem
szemléletes, hanem elvont, fogalmi síkon teszi lehetővé. A gondolkodás
mindig folyamat, amely során régi ismereteink azt az utat, amelyen az
ember a probléma felismerésétől egészen a megoldásig jut el.
Ez a folyamat öt fázisból áll:
1. A probléma teljes és részleges felismerése, megértése és megfogalmazása.
2. Ténymegállapítás
Tisztázni kell, hogy mi az ismert és mi az ismeretlen, mi a lényeges
s lényegtelen, fontos és elhanyagolható a problémában, feladatban. Csak
így juthatunk el odáig, hogy világossá válik, és teljes egészében meg-fogalmazódik
a probléma.
3. Módosítás, próbálkozás
A probléma tisztázása után gondolkodásunk rendszerint beállítódik egy
vagy több irányba, amelyen belül keressük a helyes megoldást.
Ha a beállítódásunk nem jó, akkor feltehetően a megoldásunk, döntésünk
nem lesz megfelelő.
4. Megoldás – döntés
A ténymegállapítások és a megoldási alternatívák alapján kell a helyes
megoldást választani. A döntésünkért a felelősséget vállalni kell. Ha
nem rendelkezünk megfelelő hatáskörrel, akkor a döntésre jogosult személy
részére megoldási javaslatot készítünk.
5. Kritika, ellenőrzés
Döntésünket, illetve annak eredményét, hatását ellenőriznünk kell.
A helyesen gondolkodó ember mindig kritikus saját gondolkodási termékeivel
szemben és bizony kritikusan – de előítéletek nélkül – szemléli azt
is, amire mások jöttek rá.
Végezetül soha ne felejtsük el, hogy a gondolkodási folyamatot érzelmek
is kísérik, például: bizonytalanság – magabiztosság, csüggedés – lelkesedés,
kudarctól való félelem – siker iránti vágy.
Az analitikus gondolkodásmód logikus, amelynek eredményeképpen egyetlen
vagy néhány megoldás születik. A kreatív gondolkodásmód a képzelőerőre
épült, és számtalan lehetséges válaszhoz vagy ötlethez vezet.
Érdekesség, hogy az üzleti világban a kreatív gondolkodást messze az
analitikus elé helyezik. Az álláshirdetések szinte kivétel nélkül ezt
támasztják alá, pedig a feladatok sokszínűsége megköveteli, hogy gondolkodásunkban
az analitikus és a kreatív jelleget egyformán erősítjük. Természetesen
az egyes munkakörökben más és más súllyal szerepel az egyik vagy a másik.
Például egy alapkutatást végző tudós hallatlan képzelőerővel rendelkezik,
de a kísérletek során rendkívül precízen, pontosan kell leírnia az egyes
jelenségeket, és lépésről-lépésre kell az ok-okozat összefüggéseire
választ kapnia. Avagy egy üzleti tárgyalás során a számításokat logikusan
kell el-végezni, míg a nem várt eseményekre kreatívan érdemes reagálni.
Cikk
tovább olvasása
vissza
a főoldalra