Analitikus filozófia
A XX. század első évtizedeiben kibontakozó és mára az angolszász országokban
az akadémikus filozófia uralkodó változataként számontartott irányzat,
amelyet az a törekvés hívott életre, hogy a logikai és nyelvi analízis
a filozófia meghatározó módszerévé váljon. Napjainkig tartó fejlődése
során az analitikus filozófia három, egymással párhuzamosan is létező
alapvető változatban jelentkezett. Az első, az 1950-es évek első feléig
domináló változat jegyében az analitikus filozófusok elsősorban Frege,
Russell és a korai Wittgenstein nyomdokain haladva a szimbolikus logikára
fordították figyelmüket, a logikai elemzés korlátlan filo zófiai lehetőségeit
hangsúlyozva. Az analitikus filozófia második, az 1970-es évek első
feléig uralkodó változatában a néhány korábbi tanítását visszavonó és
a nyelv társadalmi szerepét hangsúlyozó kései Wittgenstein hatására
az analitikus filozófusok mindinkább eltávolodnak a formalista módszertől,
a hétköznapi nyelvhasználat különböző módjainak nyelvi elemzését és
e nyelvhasználatban megtestesülő bonyolult fogalmi összefüggések feltárását
tekintve a filozófia központi feladatának. Az analitikus filozófia legújabb
fejlődési stádiumában pedig a kortárs megismerés- és nyelvpszichológia
hatására a nyelvhasználat analíziséről a nyelv által kifejezett, de
a nyelvnél alapvetőbb realitásnak tekintett mentális világ elemzésére
helyeződik hangsúly. Az újonnan megszülető tudatfilozófiai megközelítések
révén az analitikus filozófia napjainkra tematikáját és módszertanát
tekintve nyitottabbá válik és közeledést mutat más filozófiai hagyományok
felé.
vissza
a főoldalra
Az Ön által most látogatott oldal tartalmilag jelentősen
továbbfejleszthető. Amennyiben